Isteni színjáték
Az emberélet útjának felén egy nagy sötétlő erdőbe jutottam,
mivel az igaz útat nem lelém.
Ó, szörnyü elbeszélni mi van ottan,
s milyen e sűrü, kúsza, vad vadon:
már rágondolva reszketek legottan.
A halál sem sokkal rosszabb, tudom.
De hogy megértsd a Jót, mit ott találtam,
hallanod kell, mit láttam az uton.
Akkortájt olyan álmodozva jártam: nem is tudom,
hogyan kerültem arra, csak a jó útról valahogy leszálltam.
De mikor rábukkantam egy hegyaljra,
hol véget ért a völgy, mély, mint a pince,
... Nézzed, hogy' indul onnan egyik ágban .
.a ferde kör, mely hord minden planétát,
..hogy ne legyenek bajok a világban.
Ha nem rézsút tenné az égi sétát,
..sok égi érő lenne szinte holtan
.s vesztené el lenn minden nyomatékát.
S ha több vagy kissebb szög alatt hajoltan
..térne ki: lenn is, fenn is rés maradván .
.rendjén, baj esnék a világsodorban.
Most, olvasó, veszteg maradj a padkán,
..s figyelj reá, mi áll előtted itten,
..hogy előbb víg légy, és fáradt csak aztán.
Lakomázz rajta, mit elédbe tettem:
..mert minden gondom egymagába tépte
..a roppant tárgy, melynek jegyzője lettem...
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe: